"Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe." Tökéletes kezdőmondat egy regénynek, ami nem is csoda, hiszen szerzője úgy tartja, az első mondat, afféle laboratórium lehet, mely meghatározza egy könyv stílusát, szerkezetét sőt még a hosszát is. Gabriel García Márquez Száz év magány című regénye maga a Karib-tenger térségének babonákkal, legendákkal, szenvedéllyel áthatott, gyönyörű világa. Aki elkezdi olvasni, azonnal érezni kezdi Macondo trópusi, fülledt hőségét, a por szagát, amit majd a 4 évig, 4 hónapig és két hétig tartó eső elmos. Belegabalyodva a Buendía nemzetség bonyolult családfájába minden kínját-baját elfelejti az olvasó. Nem is csoda, hogy a mester elnyerte ezzel a remekművel az irodalmi Nobel-díjat éppen negyven évvel ezelőtt, 1982-ben. Nem véletlenül időzítettem pont advent negyedik vasárnapjára a Nobel-díjasok sorozat harmadik részét, ugyanis számomra Gabriel García Márquez-t olvasni igazi ÜNNEP.

A kerek évforduló alkalmából összeszedtem a Száz év magányról 20 érdekességet, amit nem biztos, hogy mindenki tud.

Íme:

1. A mester és családja éppen Acapulco felé tartott, amikor García Márqueznek megvilágosodása támadt, miszerint úgy kell elmesélnie ezt a történetet, ahogyan a nagymamája mesélte el az ő történeteit. (Dona Tranquilina, a nagymama nem vont túl éles határt az élők és a holtak világa közé, sőt olykor még beszélt is velük.) Az acapulcói útból semmi nem lett, a mester azonnal visszafordult és elkezdte írni a regényt.

2. 18 hónapig írta, de 15 évig gondolkozott rajta. García Márquez vett egy autót. Azt zálogba adta, mert úgy gondolta, abból fél évig meg tudnak élni. De a regényt másfél évig írta, és ez alatt Mercedes asszony, a felesége megoldott minden felmerülő problémát az író tudta nélkül, és még arra is ügyelt, hogy férjét rendszeres időközönként ellássa ötszáz darab géppapírral.

3. A történet kezdő mondata abból a gyermekkori élményből született, amikor a kis Gabrielt a nagypapája, Márquez ezredes elvitte az aracatacai cirkuszba, hogy megmutassa neki a tevét. Később elvitte a gyermeket a banántársaság táborába, kinyittatott egy fagyasztott halakkal teli hűtőt, hogy a kis Gabriel beledugja a kezét. Előtte ugyanis még sosem látott jeget.

4. Auréliano Buendía ezredes alakját Rafael Uribe Uribe tábornok ihlette, akiről a mester nagypapája, Márquez ezredes mesélt sokat, ugyanis a polgárháború (Guerra de los Mill Días 1899-1902) idején alatta szolgált.

5. Egyetlen sor sincs a regényben, ami nem a valóságon alapszik - mondja a mester. Például ott van Maurice Babilonia, aki körül sárga lepkék repkedtek. Mikor a nagyszüleihez (velük élt Gabriel egészen 8 éves koráig) egy villanyszerelő érkezett, hogy kicserélje a villanyórát, a nagymama mindig egy ronggyal hessegette el a lepkét, ami berepült és azt mondta, "Valahányszor idejön hozzánk ez az ember, berepül az ablakon ez a sárga lepke".

6. A történet előrehaladtával egyszer hatalmas kísértést érzett az író, hogy Buendía hatalomra kerüljön. De akkor - mint mondja - A pátriárka alkonyát írta volna meg a Száz év magány helyett.

7. Amikor Aureliano Buendía ezredes meghalt a regényben, a mester remegve ment fel a feleségéhez a házuk második emeletére, és amikor Mercedes asszony meglátta az arcát, azonnal tudta, mi történt. "Meghalt az ezredes." Gabriel García Márquez lefeküdt az ágyba, és két órán át zokogott.

8. García Márquez 18 éves korában elkezdte megírni ezt a történetet, és azt a címet adta neki: A ház. Nem alkotott a mű egységes szerkezetet, csak különálló részeket írt meg, de azok megjelentek annak az újságnak a hasábjain, ahol akkoriban épp dolgozott.

9. Macondo, ahol a Száz év magány játszódik, egy fiktív hely. Nem is földrajzi hely, sokkal inkább lelkiállapot - így tartja maga a szerző.

10. Az egész Buendía nemzetség magánya és végsősoron boldogtalansága abból fakad, hogy nem tudnak, nem képesek szeretni. A magány Gabriel García Márquez szerint a szolidaritás ellentéte.

11. A mester a Száz év magánnyal gyermekkora világát akarta elmesélni az irodalom által. Egy nagy, szomorú házban élt, egyik nagynénje földet evett, a nagymamája a holtakkal beszélt és a jövőbe látott, és volt egy rahedli ugyanolyan nevű rokona. Ismerős valahonnan?

12. A regény tele van a mester legközelebbi barátainak szóló utalásokkal.

13. García Márquez minden nap reggel 9-től délután 3-ig dolgozott a könyvön. Másfél évvel később, miután leírta a világhírű első mondatot, elkészült a regénnyel. De még csak délelőtt 11 óra volt. Mercedes asszony éppen nem volt otthon, és a barátait sem tudta telefonon elérni, hogy elújságolja nekik a nagy hírt. Délután háromig kénytelen volt várni vele, amikor is a felesége hazaért.

14. A kiadónak Mercedes asszony küldte el, de addigra már nagyon rossz anyagi körülmények között éltek. Az asszony állítólag azt mondta: "Már csak az hiányzik, hogy a regény is rossz legyen."

15. Az írófejedelmet nagyon meglepte a siker, jobban mondva annak a mértéke. Ez volt a negyedik regénye, az előzőekkel mérsékelt elismerést aratott. Abban biztos volt, hogy jó kritikát fog kapni, de arra már nem számított, hogy ekkora közönségsiker lesz.

16. Az első kiadás (a Sudamericana Kiadó adta ki 1967-ben, és először 10.000 példányra szerződtek, aztán amikor a korrektúrát elolvasták a szakértőik, megduplázták a példányszámot.) két hét alatt kelt el csak Buenos Airesben. Azóta világszerte 30 millió példányt adtak el belőle.

17. Franciaországban nem aratott a mű akkora sikert, mint várták, de ez magyarázható a megjelenés dátumával: 1968.

18. Miután megkapta a méltó elismerést, a mester élete fenekestül felfordult. Nem szerette a hírnévvel járó felhajtást - a konferenciákat, televíziót, kerekasztal-beszélgetéseket és az interjúkat. Ilyenfajta sikervágy nem hajtotta.

19. Amíg García Márquez nem robbant be a latin-amerikai köztudatba a Száz év magánnyal, addig Mario Vargas Llosa számított a térség szupersztár írójának. A Buendía-család története óta ő azonban már csak örök második García Márquez mögött.

20. A mester szerint igazságtalan, hogy a Száz év magány lett világhírű és nem A pátriárka alkonya című műve, mert az ő megítélése szerint ez az alkotása a legjobb, amit valaha írt.

Bónusz: Mikor a mester a Söpredék című első regényét ajánlotta a kiadóknak, az egyik lektor, bizonyos Guillermo de Torre spanyol kritikus nagyon elutasító volt a szerzővel, és azt a tanácsot adta neki, hogy adja a fejét más mesterségre.
Micsoda szerencse szerintem mindnyájunknak, hogy nem tette meg a mester!

Fotók forrása:

1.Gabriel Garcia Marquez: Photo by Isabel Steva Hernandez (Colita)/Copyright Corbis

2.Getty Images