Olvasva a beszámolókat a Világ Kultúráinak Háza 35 ezer euróval járó nemzetközi irodalmi díj körül kialakult botrányról, muszáj vagyok megszólalni.

Nádas Péter azért nem kaphatta meg a díjat, mert ő egy befutott fehér férfi. A teljes zsűri azon a véleményen volt, hogy egyébként az egész mezőnyben messze a magyar szerző Rémtörténetek című könyve a legjobb, legnívósabb, de egy befutott fehér férfi nem kaphatja meg a díjat egy fekete nővel szemben. Akinek amúgy a művét előtte erőszakpornónak titulálta ugyanaz a zsűri.

Sőt, egyes ítészeknek az is álmatlan éjszakákat okozott, hogy egy szenegáli származású szerző (aki egyébként megnyerte a díjat) francia nyelven írt könyvét miért egy fehér német fordítópáros fordítja németre, és az író által használt, tehát az eredeti szövegben szereplő(!) “nigger” szót a fordítók hogyan merészelik használni.

Az egész botrány úgy került napvilágra, hogy két zsűritag, akik nem értettek egyet az irodalmi szempontok teljes mellőzésével, és ezt a folyamat során szóvá is tették, a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik számában véleménycikket írt a történtekről. Az egyikük elmeséli, hogy amikor a shortlist kialakításakor akadékoskodni mert, egy másik zsűritag konkrétan leüvöltötte, mondván: “Fehér nőként amúgy sincs itt semmi mondanivalód!” Parancsolsz, kérlek? Akkor minek hívták zsűrizni? (Egyébként a következő évi zsűrikeretbe már nem is hívták.)

Természetesen nincsenek illúzióim - minden díjazásba belekeverednek politikai szempontok, és ez nem újkeletű dolog. De hogy ennyire tisztán identitáspolitikai alapon döntsenek egy irodalmi díjról, az már tényleg az elmebaj csimborasszója! Kontraproduktív, ráadásul az irodalom elsilányítása lesz a vége, a díj maga pedig hitelét veszti. Arról nem is beszélve, hogy a társadalmat mennyire megmérgezik az ilyen esetek, a populista politikusoknak ugyanakkor remek táptalajt biztosítanak.