„Őrizd meg az álmaidat. Soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk.”

A kortárs spanyol irodalom világszerte legismertebb alakja, Carlos Ruiz Zafón 1964. szeptember 25-én született Barcelonában. Irodalmi karrierje ifjúsági regényekkel indult: Marina, Köd-trilógia, de a nemzetközi sikert a felnőtteknek szánt könyvei hozták el. Az Elfeledett könyvek temetője-tetralógia egyik darabja, A szél árnyéka hozta el számára a világsikert. Ez a négy könyv a mágikus Barcelonában játszódik, és mindegyik rész egy irodalmi kirakós darabja, amelynek főszereplői a könyvek és a sötét családi titkok.

Eddig sajnos csak az ifjúsági regényeit volt szerencsém olvasni, de azokat nagyon szerettem. Ezek A köd hercege (1993), Az éjféli palota (1994) és a Szeptemberi fények (1995), melyek a Köd trilógia részei és a Marina (1999). Ugyan ifjúsági regényeknek vannak elkönyvelve, de én inkább hívnám ifjúsági regénybe oltott jófajta horrornak. A történetek főszereplői mindig tinédzserek, akik a gonosszal - a gonosz világgal - kell, hogy megküzdjenek életre-halálra. Ez talán lehet egyfajta felkészülés is a felnőttkorra. Emlékszem, mikor a karantén idején olvastam A köd hercegét, konkrétan rettegtem, pedig már messze nem voltam ifjú.

Erről a műfajról az embernek nem biztos, hogy a magas irodalom jut eszébe, de Ruiz Zafón regényei nagyon szépen megírt történetek, amelyeket érdemes felnőttfejjel is olvasni, mert az üzenete abszolút aktuális és elgondolkoztató ma is.

Nekem van egy olyan érzésem, hogy a szerző szeretett kísérletezni a történeteivel. A trilógia első része, A köd hercege és az utolsó darab, a Szeptemberi fények alaptörténete nagyon hasonló. Adott egy nyári vakáció valamilyen vidéki kis faluban, ahol a tinédzserek élik a tinik gondtalan nyári életét. Természetesen az első szerelem is itt éri a főhősöket, ezen a soha el nem felejthető nyári kalandon. Ahogy folynak a mindennapjaik találkoznak valami helyi fura szerzettel, aki felkelti az érdeklődésüket, és elkezdenek utánajárni a karakter múltjának, amelyben természetesen sötét titok lappang. Majd a nyomozás egy pontján elszabadul a borzalom... Mások persze a karakterek, és a cselekmény részletei, de az alaptörténet szinte megegyezik. Viszont a végkifejlet és az üzenet a Szeptemberi fényekben sokkal részletesebben, összeszedettebben van kidolgozva.

A barcelonai írónak kivételes érzéke volt ahhoz, hogy furmányos cselekményeket és felejthetetlen karaktereket tárjon az olvasók elé, és ezzel minden korosztályt meg tudott ragadni.

Sajnos Carlos Ruiz Zafón 2020-ban meghalt, de szép és megkapó prózája kitörölhetetlen nyomot hagyott a kortárs spanyol irodalomban. És természetesen az olvasók szívében világszerte.