„Ha az embert először csapja meg a nosztalgia szele, másnak tűnnek a dolgok – olyanok lesznek, mintha holdfényben látná őket.”

Kedves Olvasó!

Ha nyár, akkor én a magam részéről nagyon szeretek meséket és ifjúsági regényeket olvasni. Nem is tudom, talán a gyerekkorom gondtalan vakációinak hangulatát elevenítik fel ezek az olvasmányok.

A hétvégén olvastam el Ana María Matute (1925–2014) Mezítlábország című mesekönyvét, amely 1983-ban jelent meg Spanyolországban. Szerettem ezt a könyvet. Nagyon mélyen együtt tudtam érezni a főszereplő kislánnyal, Gabrielával, talán azért, mert én magam is amolyan elveszett gyerek voltam kiskoromban a kortársaim között, mint ő a regényben.

Gabrielának nagyon sok „furcsasága” van a felnőttek szerint. Például folyton elhagyja a cipőjét – de érdekes módon mindig csak az egyik felét. Ezért persze mindig kikap. De nem csak az elvesztett félpár cipők miatt, hanem sok minden másért is büntetésben találja magát. Bármit is csinál, az valahogy mindig rosszul sül el. A családja, ahol ő a legkisebb gyerek, gyakorlatilag semmibe veszi. Ráadásul a mamája fiút várt, de kislány lett, ezért neheztel rá. A sok szidás és gúnyolódás miatt Gabriela nagyon befeléforduló gyerek lesz, és amikor végre megtanul olvasni, a mesék és a fantázia világába menekül.

Talál egy mesekönyvet a nagy könyvtárszobában, melynek lapjain egy varázslatos világ elevenedik meg előtte. Ebben a világban, Mezítlábországban a dolgok tökéletlenségükben is tökéletesek. Itt talál barátokra a kislány Homolombú, a féllábú bábú, a fedél nélkül maradt Cukortartó, a repedt Öreg Teáskanna és a Törpeceruzák társaságában. Sőt, még egy régi rokonáról is megtud új barátaitól egyet s mást. A való világban oly félénk Gabriela ebben a fantázia által teremtett birodalomban azonnal otthon érzi magát, ahol teljes biztonsággal mozog.

Nagyon szép, fantáziadús mese ez a gyermeki létről, annak nehézségeiről, a gyermeki fantázia határtalanságáról, arról, hogy mennyire meg tudja nehezíteni egy kisgyerek életét a mellőzöttség. Nagyon sajnáltam ezt a kislányt, akivel egyik testvére és unokatestvére sem akart játszani, még úszni sem akarták megtanítani, és a mamája is inkább csak a nagyobb lányokkal törődött, a legkisebbel nem igazán tudott mit kezdeni. Annak ellenére, hogy folyton tele van a ház gyerekekkel, ez a kislány rettentően magányos és szomorú.

Ana María Matute minden írására jellemző, hogy nagyon komor hangulatot teremt a szereplői köré, akik általában valamilyen módon kívülállók.

De mivel meséről van szó, szerencsére jó vége lesz a történetnek, és Gabriela megtalálja a helyét a világban és a családjában is.

Mint a szerző összes művében, a Mezítlábországban is található jó pár életrajzi párhuzam. Például az írónő családjának is volt egy nyaralója Manillas de Sierrában, ahol a nyarakat töltötték. Sőt, ő egyszer egy egész évet ezen a természeti szépségekkel bőven megáldott helyen töltött egy komoly betegség okán a nagyszüleinél. Mint a történetben Gabrielának, az írónőnek sem volt felhőtlen a kapcsolata az édesanyjával, mivel elég lázadó természetű kislány volt. Ez az iskolában is megmutatkozott, amely nem éppen a kedvenc tartózkodási helye volt. Mint ahogyan a mesében Gabriela számtanórán inkább mókás számemberkéket rajzolt, úgy az írónő is inkább maga illusztrálta történeteket írt a kockás füzetébe.

Talán a kívülálló karakterek és a komor színterek sem a véletlen művei, ugyanis az írónő 11 éves volt, amikor kitört a spanyol polgárháború, melynek árnyai, illetve az azt követő postguerra időszaka alaposan rányomta bélyegét a gyermek- és kamaszkorára, sőt, egész életére. Ezekben a vészterhes, sötét időkben egy gyerek – de lássuk be, még egy felnőtt is – inkább a fantázia világban keres menedéket, még ha csak egy rövid időre is.

Nagyon örülök, hogy megjelent ez a regény magyarul Mester Yvonne fordításában, a Typotex Kiadó gondozásában, mert így a magyar gyerekeknek és a már csak lélekben gyerekeknek is lehetőségük nyílik megismerni Ana María Matute szépprózáját és különleges világát, amelyet hazájában, Spanyolországban számos díjjal jutalmaztak.

fotó 1: Typotex Kiadó

fotó 2: líra.hu