Kedves Olvasó!
Képzeld el, hogy családoddal idénymunkára érkezel a Maine állambeli áfonyaföldekre, és pár nap múlva a 4 éves kishúgodnak nyoma vész. 7 éves vagy, és te láttad utoljára Ruthie-t, amint a mező szélén, a kedvenc kövén üldögél. Így kezdődik Amanda Peters Áfonyaszedők című gyönyörűen megírt, letehetetlen regénye.
Kedves Olvasó!
Be kell valljam, rettegek a kísértethistóriáktól. De most mégis egy szellemekkel teli kötetet ajánlok egyenesen a viktoriánus korszak Angliájából. Olyan remek írók művei kaptak benne helyet, mint Edgar Allan Poe, Algernon Blackwood, F. Marion Crawford, William Hope Hodgson és Charles Dickens. Nem a véletlen műve, hogy mind nagymesterei a horrorirodalomnak.
Kedves Olvasó!
A japánok úgy tartják, hogy ha gondoskodsz egy macskáról, az egy napon majd meghálálja. Ha pedig a megfelelő macskának viseled gondját, akkor még az is megtörténhet, hogy meghívást kapsz egy titokzatos kávézóba - áll a könyv fülszövegében.
Szeretném leszögezni, hogy nem szeretem a fantasyt. Na de a Telihold Kávézó, ahol beszélő cicák szolgálják fel az ételeteket és italokat a vendégeknek, méghozzá kifejezetten azt, ami személyiségük alapján nekik való, és még csillagjóslással is foglalkoznak – ez azért teljesen más!
Kedves Olvasó!
Új év, új történetek.
Nekem úgy indult az év, hogy szembejött velem a könyvtárban Kavakami Hiromi Különös időjárás Tokióban című regénye, amelyet már amúgy nézegettem a könyvesboltban korábban. Be kell vallanom, nem ismerem a japán irodalmat, eddig nem sok ilyen könyvet olvastam. De ez a könyv egy szép barátság kezdete lett, azt gondolom.
A Különös időjárás Tokióban egy nagyon lassan kibomló szerelmi történet. Nem az a tipikus rózsaszín romantikus regény, sokkal komorabb a hangulata, de nagyon szép és több, mint egyszerű szerelmes regény.
A nagyvárosi emberek magányáról, a valakihez tartozás vágyáról is szól ez a könyv.
Kedves Olvasó!
Így év végén, amikor talán sokan számot vetünk az elmúlt évvel, egy kissé melankolikus történetet ajánlok neked, amelyben a 20. század két méltán híres és elismert művésze vet számot az életével.
Két híresség. Két teljesen különböző életút és életfelfogás. Összesen hat ülésre találkoztak. Miről beszélgethetett egy portré megfestése alatt Agatha Christie és Oskar Kokoschka?
„Őrizd meg az álmaidat. Soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk.”
A kortárs spanyol irodalom világszerte legismertebb alakja, Carlos Ruiz Zafón 1964. szeptember 25-én született Barcelonában. Irodalmi karrierje ifjúsági regényekkel indult: Marina, Köd-trilógia, de a nemzetközi sikert a felnőtteknek szánt könyvei hozták el. Az Elfeledett könyvek temetője-tetralógia egyik darabja, A szél árnyéka hozta el számára a világsikert. Ez a négy könyv a mágikus Barcelonában játszódik, és mindegyik rész egy irodalmi kirakós darabja, amelynek főszereplői a könyvek és a sötét családi titkok.
“Ami ma még természetfeletti, az holnap tudomány.” (Agatha Christie)
Kedves Olvasó!
A napokban volt Agatha Christie születésének 134. évfordulója. Ki ne ismerné a két leghíresebb detektívjét: Poirot-t és Miss Marple-t? De az én kedvenceim mégis a Mr. Quin-történetek. Ezek főhősei: az emberi drámákhoz kifinomult érzékkel rendelkező, a maga módján ártalmatlanul sznob Mr. Satterthwaite és Harley Quin, a titokzatos figura, aki általában a semmiből jelenik meg, hogy a bajba jutott szerelmeseknek nyújtson segítséget, vagy a holtak ügyvédjeként igazságot szolgáltasson az elhunytaknak, évekkel különös haláluk után.
Kedves Olvasó!
A könyvtárban bóklászva a kezembe akadt Isabel Allende 2012-esTávoli sziget című, talán nem annyira ismert kötete. Jó vaskos olvasmány, mit ne mondjak. A regény Zarité, egy Saint Domingue-i rabszolganő és a körülötte élők életét meséli el a 18-19. század fordulójának Karib-térségében.
„Ha az embert először csapja meg a nosztalgia szele, másnak tűnnek a dolgok – olyanok lesznek, mintha holdfényben látná őket.”
Kedves Olvasó!
Ha nyár, akkor én a magam részéről nagyon szeretek meséket és ifjúsági regényeket olvasni. Nem is tudom, talán a gyerekkorom gondtalan vakációinak hangulatát elevenítik fel ezek az olvasmányok.
A hétvégén olvastam el Ana María Matute (1925–2014) Mezítlábország című mesekönyvét, amely 1983-ban jelent meg Spanyolországban. Szerettem ezt a könyvet. Nagyon mélyen együtt tudtam érezni a főszereplő kislánnyal, Gabrielával, talán azért, mert én magam is amolyan elveszett gyerek voltam kiskoromban a kortársaim között, mint ő a regényben.
Olvasva a beszámolókat a Világ Kultúráinak Háza 35 ezer euróval járó nemzetközi irodalmi díj körül kialakult botrányról, muszáj vagyok megszólalni.
Nádas Péter azért nem kaphatta meg a díjat, mert ő egy befutott fehér férfi. A teljes zsűri azon a véleményen volt, hogy egyébként az egész mezőnyben messze a magyar szerző Rémtörténetek című könyve a legjobb, legnívósabb, de egy befutott fehér férfi nem kaphatja meg a díjat egy fekete nővel szemben. Akinek amúgy a művét előtte erőszakpornónak titulálta ugyanaz a zsűri.