Kedves Olvasó!

Így év végén, amikor talán sokan számot vetünk az elmúlt évvel, egy kissé melankolikus történetet ajánlok neked, amelyben a 20. század két méltán híres és elismert művésze vet számot az életével.

Két híresség. Két teljesen különböző életút és életfelfogás. Összesen hat ülésre találkoztak. Miről beszélgethetett egy portré megfestése alatt Agatha Christie és Oskar Kokoschka?

Agneta Pleijel svéd írónő Kettősportré című gyönyörű, melankolikus regényében ezt próbálja meg az olvasó elé tárni, napjaink egyik divatos műfajának, az életrajzi fikciónak az eszköztárával.

Ugyan nem tudjuk, valójában miről beszélgetett a két - már idős - alkotó, amikor a sors egymáshoz sodorta őket egy röpke pillanatra, de akár úgy is történhett, ahogy a svéd írónő megírta. Viszont, ami a regény lapjain elénk tárul - két nem mindennapi élet egy-egy jelenete - , az valóban megtörtént.

Agatha Christie 80. születésnapja alkalmából férje, Max Mallowan egy portrét rendelt róla a korszak egyik leghíresebb festőjétől, Oskar Kokoschkától. 1969-ben a két idős ember, bár egyikük sincs a portré ötletétől elragadtatva, leülnek, hogy az osztrák származású festő megfesse a krimi királynőjének portréját. Két különböző habitusú ember, akik két külnöböző világban élnek. Eleinte mindketten feszengenek egymás társaságában, aztán mégiscsak győz a művészi és emberi kíváncsiság. Beszélgetni kezdenek...

 És az olvasó előtt kibomlik Oskar Kokoschka szédületes élete: szegénysorból való származása, a kor híres asszonyához, Alma Mahlerhez fűződő mindent elsöprő szerelmének története, majd a Nagy Háború borzalmas emlékei, végül a megnyugvás és a boldogság évei.

Agatha kezdetben hüledezve hallgatja a festő “vallomását”, majd ő is számot vet hosszú és fordulatokban gazdag életével. Vajon jó anya volt? Mit rontott el a lányával? Talán nem lett volna szabad Archie, az első férje kedvéért és az írásért elhanyagonia Rosalindot. Hogyan tudta mégis Archie Christie ilyen kegyetlenül elárulni őt? És természetesen szó esik arról a híres-hírhedt 11 napról is, mikor se szó, se beszéd eltűnt, és egész Anglia őt kereste.

És hogyan értelmezi ez a két ember a művészetet? Hiszen annyira különböző ágait képviselik. Kokoschka egy szűk réteget szólít meg, míg Christie széles tömegeket szórakoztat - máig - zseniálisan furmányos detektívtörténeteivel. “A művészet élet, Mrs. Christie. Amiképpen az élet is művészet” - mondja Kokoschka egyik beszélgetésük alkalmával. És milyen igaza van!

Agneta Pleijel könyve, remekül ötvözi az életrajzi elemeket a fikcióval, így az embernek az az érzése támad olvasás közben, hogy éppen így történt az a bizonyos hat ülés. És bizony akarva-akaratlanul elgondolkozik saját életén is.

Agatha Christie by Oskar Kokoschka forrás: https://agathachristie.fandom.com/wiki/Dubbelportr%C3%A4tt