Kedves Olvasó!

Be kell valljam, rettegek a kísértethistóriáktól. De most mégis egy szellemekkel teli kötetet ajánlok egyenesen a viktoriánus korszak Angliájából. Olyan remek írók művei kaptak benne helyet, mint Edgar Allan Poe, Algernon Blackwood, F. Marion Crawford, William Hope Hodgson és Charles Dickens. Nem a véletlen műve, hogy mind nagymesterei a horrorirodalomnak.

Nemrégen kaptam rá a horror műfajára, de nem a fröcsögős, vérben tocsogós fajtára, hanem arra a típusúra, amelytől az embernek a hátán futkos a hideg. Az ebben a kötetben szereplő történetek pont ilyenek. Olykor megdöbbentőek, mint például a Fekete macska Poe-tól, amit én, bevallom nem ismertem előtte, olykor pedig nagyon szépek, mint a Baba szelleme F. Marion Crawford tollából. Most megleptelek? Szerintem egy horrortörténet üzenete is lehet szép.

Közös ezekben a novellákban az a bravúros feszültségkeltés, amit ezek a kiváló írók alkalmaznak. Egyik-másik írásban igazából nem is a cselekmény a lényeg (az kb. csak csattanó a végén), hanem az, ahogy a szereplőkön úrrá lesz a páni félelem, annyira, hogy már gondolkozni sem tudnak. És ezt olvasod oldalakon keresztül, mígnem azon kapod magad, hogy te is rettegsz, és minden kis neszre összerezzensz. De bármennyire is félsz, nem tudod letenni a könyvet, mert annyira beszippant. Nekem ilyen volt Az üres ház és A zsák című történet.

Biztosan sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon ezek a szerzők betegek voltak. Ennyi borzalmat hogyan tudtak kitalálni? Én azt gondolom, nem a horrortörténetek szerzői betegek, hanem a világ. Talán az a lényege ennek a műfajnak, hogy művészi eszközökkel mutatja meg az emberi gonoszság végtelen voltát. Ám ebben a kötetben is helyet kapott kettő olyan történet (A fekete macska és A zsák), amelyben felébred a bűnösök lelkében a bűntudat. És ez talán reményt nyújthat, hogy az emberiség mégsem eredendően gonosz és eleve pusztulásra ítéltetett.

Olvasd el bátran ezeket a kísértethistóriákat, mert - bármilyen paradox módon hangzik is - nagyon jó a hangulatuk!

Mi, olvasók, főleg az olyan “szerencsések” mint én, akik teljesen bevonódnak a történetbe, mintha maguk is ott volnának a szereplőkkel, tökéletesen átérezzük a félelmüket. Nincs annál megnyugtatóbb érzés, mint amikor becsukod a könyvet, és nagy nehezen ráeszmélsz, hogy nem veled történt, biztonságban vagy a kanapédon. De azért mégis, másnap még olykor elfog az a bizonyos rossz érzés egyedül a lakásban...

Viktoriánus kísértethistóriák
Byblos Kiadó 2024, 207 oldal
A kötetet összeállította: Fülöp Anita Margit