„Őrizd meg az álmaidat. Soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk.”
A kortárs spanyol irodalom világszerte legismertebb alakja, Carlos Ruiz Zafón 1964. szeptember 25-én született Barcelonában. Irodalmi karrierje ifjúsági regényekkel indult: Marina, Köd-trilógia, de a nemzetközi sikert a felnőtteknek szánt könyvei hozták el. Az Elfeledett könyvek temetője-tetralógia egyik darabja, A szél árnyéka hozta el számára a világsikert. Ez a négy könyv a mágikus Barcelonában játszódik, és mindegyik rész egy irodalmi kirakós darabja, amelynek főszereplői a könyvek és a sötét családi titkok.
A napokban volt Agatha Christie születésének 134. évfordulója. Ki ne ismerné a két leghíresebb detektívjét: Poirot-t és Miss Marple-t? De az én kedvenceim mégis a Mr. Quin-történetek. Ezek főhősei: az emberi drámákhoz kifinomult érzékkel rendelkező, a maga módján ártalmatlanul sznob Mr. Satterthwaite és Harley Quin, a titokzatos figura, aki általában a semmiből jelenik meg, hogy a bajba jutott szerelmeseknek nyújtson segítséget, vagy a holtak ügyvédjeként igazságot szolgáltasson az elhunytaknak, évekkel különös haláluk után.
A könyvtárban bóklászva a kezembe akadt Isabel Allende 2012-esTávoli sziget című, talán nem annyira ismert kötete. Jó vaskos olvasmány, mit ne mondjak. A regény Zarité, egy Saint Domingue-i rabszolganő és a körülötte élők életét meséli el a 18-19. század fordulójának Karib-térségében.
A hétvégén olvastam el Ana María Matute (1925–2014) Mezítlábország című mesekönyvét, amely 1983-ban jelent meg Spanyolországban. Szerettem ezt a könyvet. Nagyon mélyen együtt tudtam érezni a főszereplő kislánnyal, Gabrielával, talán azért, mert én magam is amolyan elveszett gyerek voltam kiskoromban a kortársaim között, mint ő a regényben.
Nádas Péter azért nem kaphatta meg a díjat, mert ő egy befutott fehér férfi. A teljes zsűri azon a véleményen volt, hogy egyébként az egész mezőnyben messze a magyar szerző Rémtörténetek című könyve a legjobb, legnívósabb, de egy befutott fehér férfi nem kaphatja meg a díjat egy fekete nővel szemben. Akinek amúgy a művét előtte erőszakpornónak titulálta ugyanaz a zsűri.
Gabriel García Márquez, a 20. századi latin-amerikai irodalom legnagyobb alakja éppen ma 10 éve (2014. április 17-én) halt meg. Az a 10 évvel ezelőtti áprilisi nap is úgy indult, mint a többi, de emlékszem, és amíg élek, emlékezni fogok rá, hogy mennyire letaglózott a halálának a híre. Napokig zombiként jártam-keltem a világban. A kerek évforduló viszont egy hatalmas meglepetést is tartogatott. Egy “új” regényt, amely Gabo utolsó alkotása volt.
Így advent idején különösen ajánlom figyelmedbe Finy Petra Almás pite című, nemrégiben megjelent mesekönyvét. Igen, egy mesekönyvet. Eddig én Finy Petrát nem erről az oldaláról ismertem. 2020 elején az Akkor is című regénye éppen akkor talált meg, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Persze tudtam, hogy gyermekkönyvek szerzője is, de mesekönyvet most először olvastam tőle. És nagyon jólesett. Az Almás pite egy igazán szívmelengető könyv. A legkülönfélébb családi ünnepekről van benne szó, a születésnaptól az esküvőn át a házassági évfordulóig, és természetesen a karácsony is helyet kapott a fontos családi ünnepek történetei között.