Nem titok, hogy hatalmas Agatha Christie-rajongó vagyok. Rengeteg regényét és novelláját olvastam, és majdnem minden filmfeldolgozást is láttam, ami a történeteiből készült. Egyszerűen bámulatos elme volt, ahogy tényleg az utolsó percig (lapokig) nehéz kitalálni a megoldást a regényeiben. Agatha Christie 1976. január 12-én halt meg 85 éves korában. Elképesztő méretű hagyatéka felbecsülhetetlen, és napjainkban is töretlen népszerűségnek örvend. Nem véletlenül, hiszen rendkívül csavaros, megdöbbentő történetei sokunk bekuckózós estéit teszi feledhetetlenné. Ma van a halálának a 47. évfordulója, és ennek alkalmából összeszedtem pár érdekességet a krimi királynőjéről, amit mindenkinek ismernie kell!

Boldog gyermekkor Ashfieldben

A krimi királynője Agatha Mary Clarissa Miller néven Torquayban született és nevelkedett. Volt egy nagy házuk, amelynek Ashfield volt a neve. Ez a ház lett Agatha otthona, majdnem egész életére. Itt nevelkedett, szerető családban. Apja Fred Miller, anyja Clara Boehmer. Volt két testvére: Madge, a nővére és Monty, a bátyja.

Agatha 11 éves volt, amikor édesapja meghalt. A család, vagyis édesanyja, a nővére, Madge és ő (a bátyja, Monty már nem élt velük, mert katonaként szolgált) igen nehéz anyagi helyzetbe kerültek, mivel apja üzleti ügyei nem mentek épp rózsásan, és sok adósságot hagyott a családra. Anyja, hogy könnyítsen anyagi helyzetükön, el akarta adni az amúgy is felújításra váró Ashfieldet, de a gyerekek ragaszkodtak hozzá, és így sikerült őt meggyőzni arról, hogy jobb megtartani.

Ebben az időszakban, vagyis apja halála után édesanyja egészségi állapota is megromlott. A 12-13 éves Agatha éjszakánként nagyon sokáig szorongással küzdött, ugyanis rettegett attól, hogy egy éjjel édesanyja is meghal. Mikor álmából felriadt, mindig odalopódzott az édesanyja szobájához, és a kulcslyukon keresztül hallgatózott, hogy anyja lélegzik-e még, egészen pontosan a horkolását hallgatta.

Madge, a nővére nem sokkal apjuk halála után férjhez ment James Wattshoz. Jamesnek volt egy húga, Nan, aki korban nagyjából Agathával volt egy idős. Mindkét kislány a „bezzeg gyereknek” ismerte a másikat: „Bezzeg Nan mindig válaszol, ha szólnak hozzá!”, „Bezzeg Agatha milyen csendes és szófogadó!”. Ezért, amíg nem ismerkedtek meg az esküvőn, nem is kedvelték egymást. De hamar rájöttek, hogy nagyon is egy húron pendülnek, és életre szóló barátok lettek.

Agatha úgy 12-13 éves korában a barátnőivel, a Huxley-lányokkal alapított egy zenekart, amelyben ő és Muriel Huxley mandolinon játszottak.

Talán meglepő, de Agatha Christie egész életében rossz helyesíró volt.

Egyszer eltűnt 11 napra

Agatha és első férje, Archibald Christie 1914 karácsonyán házasodtak össze, bár Agatha anyja nem annyira volt elragadtatva leendő vejétől. Az írónő nagyon szerette a férjét, aki igazság szerint nem értette meg az érzékeny és romantikus Agathát. Kapcsolatuk viszonylag hamar nagyon megromlott, Archie meg is csalta őt egy Nancy Neele nevű nővel. 1926-ban férje bejelentette, hogy el akar válni Agathától. Erre ő se szó, se beszéd eltűnt, miközben a férje elutazott a szeretőjével a hétvégére. Agatha 11 napig nem került elő. Autóját üresen találták meg az út mentén. Gyakorlatilag mindenki őt kereste. A rendőrség nyomozott, az újságírók pedig a címlapokon találgatták mi is történhetett. Végül egy szállodában akadtak a nyomára, ahová álnéven jelentkezett be. Soha nem derült ki, hogy mi történt igazából, egyes feltételezések szerint idegöszeroppanást kapott, és amnézia lépett fel nála, más elképzelések szerint a hűtlen férjét akarta bosszantani. Végül aztán 1928-ban elváltak Archie-val.

Agatha második férje Max Mallovan volt, akivel 1930-ban házasodtak össze. Max régész volt, így nem nehéz kitalálni, honnan vette az ihletett Christie az olyan regényekhez, mint például a Gyilkosság Mezopotámiában vagy a Randevú a halállal.

Az írónő

Agatha Christie rendkívül termékeny író volt, életében 66 krimit, 6 más műfajú regényt, 24 színdarabot és több, mint 150 novellát írt.

Agatha nővére, Madge is írt történeteket, amelyek a Vanity Fairben meg is jelentek. Agatha irigyelte nővére sikerét, és ennek köszönhetően kezdett el ő is krimiket írni, amelyeket elküldött különféle újságoknak. Akkora sikere lett, hogy az egyik kiadó leszerződött vele egyszerre több kötetre.

Első irodalmi próbálkozása egyébként 11 éves korában volt, amikor Ealingben megjelent a villamos, amely a helyiek szerint hangos, zajos és teljesen felesleges volt. A lakosok közül többen írtak tiltakozó levelet parlamenti képviselőknek, újságoknak. Agatha egy verset írt, amely meg is jelent nyomtatásban.
Így szólt az első versszaka:

"Az utcánkban villamos jár,
Itt a szép piros kocsi!
Csakhogy késő délután már,
Jól elromlott valami."
(Agatha Christie: Életem 161.old.)

Leghíresebb karaktere a piperkőc, ám zseniális észjárású belga nyomozó, Hercules Poirot. A titokzatos styles-i eset című regényében tűnik fel először, amely 1920-ban jelent meg. Agatha ezt a történetet egy patikában eszelte ki, ahol akkoriban dolgozott. Ezt még 32 regény és 54 novella követte, melyben a szürke agysejtjeire hagyatkozó nyomozó oldja meg a bűnügyeket.

A másik leghíresebb karaktere Miss Marple, az élemedett korú vénkisasszony, aki csak üldögél, kötöget, pletykálgat, és közben megold mindenféle bűntényt. Ebben segítségére van az emberi természet ismerete és óriási élettapasztalata. Először a Kedd esti nyomozó klub című novelláskötetben tűnik fel, amely 1927-ben jelent meg, majd 1930-ban a Gyilkosság a paplakban című regényben oldja meg a rejtélyt bájos kis falujában, St. Mary Meadben.

Talán kevesen tudják, hogy ezeken a karaktereken kívül még van egy visszatérő nyomozója, Parker Pyne, illetve egy magánnyomozó házaspár, Tommy és Tuppence Beresford.
Parker Pyne hétről hétre a Times-ban hirdeti magát: „Boldog? Ha nem, keresse fel Mr. Parker Pyne irodáját”. Olyan novellákban szerepel, mint a Pollensai probléma, a Delphoi orákulum, vagy a Halál a Níluson. (De ez a Halál a Níluson nem az a Halál a Níluson, melyben Poirot nyomoz!) Agatha Christie egyébként "kísérletezett" a sztorikkal.

Érdekesség, hogy Christie egyik állandó karaktere sem öregszik, kivéve a Beresford házaspárt, akik olykor nem kis téttel járó kémügyekbe is keverednek, mint például az N vagy M című regényben.

Christie-től nem állt távol a spiritualitás sem, első ilyen jellegű "próbálkozása" A Sittaford-rejtélyben volt, de több novellában is írt természetfeletti jelenségekről.

Egyik leghíresebb Poirot-regénye a Gyilkosság az Orient expresszen. Ennek ihletője a Lindberg-bébi elrablása volt. A regényből készült 1974-es filmfeldolgozást látta maga Agatha is, és nagyon elégedett volt vele. Egyébként ebből a regényéből 3 filmfeldolgozás készült: az 1974-es, amelyben a belga nyomozó szerepét Albert Finney játsza, a 2010-es feldolgozás, amelyben Poirot alakját David Suchet ölti magára, és végül a 2017-es Kenneth Brannagh-féle változat.

Detektívregényei közül a Ferde ház és Az alibi volt a kedvence.

Színdarabokat is írt, én itt most csak a két legismertebbet emelném ki.

Egérfogó című színdarabja 72 éve megy Londonban

Agatha Christie Egérfogó című művét 1952-ben mutatták be Londonban, azóta van színpadon (bár a covid idején sajnos volt egy kis kényszerszünet). A történet a Három vak egér című rádiójátékon alapul, amelyet Christie 1947-ben írt, és később egy novelláskötetben jelent meg Amerikában. Az írónő kifejezett kérésére az Egyesült Királyságban nem adták ki a novellát, mivel "a színpadi változattal nem jönne ki jól." A darab magyarországi bemutatója 10 évvel a londoni után, 1962-ben volt a Madách Színházban.

A másik méltán nagyon híres színdarabja A vád tanúja, melyet 1953-ban mutattak be. Ezt saját, 1925-ben megjelent azonos című novellája alapján írta át. Eleinte félt átdolgozni színdarabbá, mert nem ismerte a jogi, tárgyalótermi procedúrát, de Peter Saunders, a híres színházi producer addig győzködte, míg végül beadta a derekát, és megírta. A vád tanúja megfilmesítési jogát Christie a lányának, Rosalindnak ajándékozta. Készült is belőle több filmadaptáció, talán a leghíresebb az 1957-es változat, melyben Marlene Dietrich alakítja Leonard Vole feleségét, Christine-t.

Az Egérfogó színházi jogait pedig az unokájának, Mathew-nak adta. Amíg játsszák londoni színházban a darabot, addig nem készülhet belőle filmváltozat. Márpedig még mindig óriási sikerrel játsszák.

(Egyébként mindkét darab megtekinthető Magyarországon is, nekem mindkettő nagyon tetszett. A Játékszínben futó A vád tanújában Lévay Viktória szerintem kifejezetten zseniálisan alakítja Christine-t.)

A krimi királynője már 47 éve nincsen közöttünk, de feledhetetlen művei és karakterei halhatatlanná tették, azt hiszem. "Christie-t karácsonyra!"- így hirdette kiadója évtizedeken keresztül Agatha új könyveit. Én azt mondom, Christie-t mindenkorra, mert ez nekünk csak jó lehet!

képek:
1.wikipedia
2. wikipedia
3. AFP