Kedves Olvasó!

Tudom, hogy ma nagyon fontos irodalmi esemény történt, jelesül, ma jelentették be, hogy az idei irodalmi Nobel-díjat Jon Fosse kapja, de mégis arra kérlek, engedd meg, hogy most ne a norvég íróról, hanem a magyar irodalom számomra legnagyobb kincséről, Szabó Magdáról írjak egy pár gondolatot, annak alkalmából, hogy ma van a születésének 106. évfordulója.

Szabó Magda születésének 106. évfordulójára

Szabó Magda rajongója vagyok. Igazság szerint receptre írnám fel a műveit mindenkinek.
Fiatal koromban kezdődött az Abigéllel, mint szerintem minden magyar lánynak. Georgina története azonnal magával ragadott. Az írónő olyan finoman rajzolja meg a karakterek jellemét, a generációs töréseket, úgy boncolgatja az emberi kapcsolatokat, mint a legjobb pszichológus. Mindezt fantasztikus stílussal, gyönyörű magyar nyelven teszi. Ugyan sajnos még nem olvastam el minden művét, csak hármat összesen, de azt már ezek alapján is bátran ki merem jelenteni, hogy a magyar prózában szerintem nincsen hozzá fogható alkotó.

Régimódi történet

Éppen most olvastam a Régimódi történetet, amelyben Szabó Magda az édesanyjának, Jablonczay Lenkének állít emléket.
Családtörténetként, de akár korrajzként is olvasható a mű, amely a múlt századforduló Debrecenjébe kalauzólja az olvasót, a tehetős polgárcsalád, a Jablonczay-Rickl-ház mindennapjaiba engedve betekintést.
Felkavaró könyv egyrészt az emberi sorsok alakulása miatt, másrészt a kor erkölcsi (kettős) mércéje miatt.

Szabó Magda leheletfinoman, de tűpontosan leírja, hogy a múlt századforduló Magyarországán a nők milyen rettenetesen kiszolgáltatott helyzetben éltek. Akkoriban, szégyennek számított, ha egy nő nem ment férjhez. Mondhatjuk úgy is, „értékcsökkentté” vált. Még ha az a férj a legléhűtőbb senkiházi is, de legalább legyen, mert az emeli a nők rangját. A Jablonczay-családban a léhűtő, senkiházi férfiakból bőven kijutott. Nekem valahogy a múlt századfordulóról mindig valami hatalmas fejlődés, csillogás, és nagyszerűség jut eszembe, pedig ha a felszínt megkapargatjuk, egy mélységesen feslett, képmutató világ volt az is.

Megmondom őszintén, az írónő dédanyjának, Rickl Máriának a regényben kibontakozó karakterét sokáig nem tudtam hová tenni. Sőt talán még ma sem. De ettől (is) nagyszerű Szabó Magda jellemrajza. Az emberi természet finomságait ábrázolja kitűnően, amely – bárennyire is szeretnénk ezt hinni- nem fehér vagy fekete.

A Rickl lánnyal egyrészt mélységesen együtt éreztem, és megértettem a tetteit, amikor a férje, Senior Jablonczay Kálmán eltékozolta a családi birtokot, és ezzel végtelenül megkeserítette a kalmárlány életét. Olyan törést okozott benne, amelyet egy egész életen át nem tudott kiheverni. Olyannyira megkeményítette a jellemét ez az életre szóló csalódás, hogy ebben a férfiak uralta világban Rickl Mária nőként és családfenntartóként tökéletesen helyt tudott állni. Gyakorlatilag ő tartotta el a háza népét. Még ha emberileg voltak is defektusai a helytállása szerintem mindenképpen tiszteletreméltó. Viszont emberileg nem tudok vele azonosulni, mert oly megkeseredett lett, hogy fia, Junior Kálmán feleségében, Gacsáry Emmában, a naiv, „bukott” vidéki lányban nem ismerte fel a sorstársat. Pedig Emma is pont arra a sorsra jutott, mint egykor ő maga. Férje léha, semmirekellő, kicsapongó életmódja koldusbotra juttatja. Még jobban is, mint egykor Rickl Máriát. Később ez a szegénység majd Emma lányának, Lenkének élete alakulására is óriási hatással lesz. A kalmárlány nem is vette emberszámba ezt a nőt, nagyon könnyen ítélkezett felette, ballépése miatt, mindenért őt hibáztatta, hiába ismerte tökéletesen a fia jellemét, vagy inkább jellemtelenségét. Pedig még buzgó katolikusnak is vallotta magát. Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Ez a tétel Marinak valahogy kimaradhatott…
Sőt, az a bánásmód, ami a 4 éves, szüleitől elszakított Kislenkének kijutott a Kismester utcai házban egészen felháborított és megrázott. Főleg az a rész, amikor Szabó Magda arról ír, hogy a kislányt egyedül hagyják este és fél a sötétben. Csönget a konyhába, hogy valaki legyen vele és ne kelljen egyedül rettegnie. De vigasztalás helyett verést kap a cselédtől (!). És ezt a rokonai hagyják, csupán csak azért mert az anyja az, aki. Sőt még tovább rémisztgetik. Ez a rész volt számomra a legmegrázóbb, legmegdöbbentőbb, olyannyira, hogy még rémálmom is lett tőle.

Az én olvasatomban Szabó Magda végső soron a nagyanyjának, a szépséges Gacsáry Emmának is igazságot szolgáltatott a regény által. Míg Lenke abban a tudatban nőtt fel és halt meg, hogy az édesanyja önszántából lemondott róla, és nem szerette őt, mi, olvasók, az írónő alapos kutatómunkája és gyönyörű prózája által megismerjük az igazságot. Gacsáry Emma nem önszántából mond le gyermekéről. Rickl Mária aljas játékainak egyike volt ez. Mélyen megindító dráma, amely Lenke egész sorsát megpecsételi. És egyúttal a hozzátartozóiét is.

Pilátus

A pandémia alatt valahogyan a kezembe került az írónő Pilátus című remekműve. Már az első oldalakon is mélyen megindító a történet, amely egy vidékről Budapestre került orvosnő, Szőcs Izabella életét meséli el. Látszólag. De ez a könyv többről szól, generációs törésekről, a kommunikáció teljes hiányáról, ami gyakorta jellemzi a modern emberi kapcsolatokat. Iza hiába elismert orvos, akit mindenki tisztel, mély, emberi kapcsolatok kialakítására mégsem képes. Egyetlen ember volt, akihez kötődött úgy isten igazából, az édesapja. Azzal kezdődik a regény, hogy Iza apja meghal, magára hagyva idős feleségét. Izabella Budapesten él, és csak hétvégén tudja munkája miatt meglátogatni koros édesanyját. Végül úgy dönt, hogy felköltözteti őt magához a fővárosba. De vajon egy vidéken leélt, dolgos élet után mihez kezdhet a nyüzsgő, idegen városban egy idős asszony. Többnyire egyedül. Hiszen a lánya napközben dolgozik a kórházban. Sokszor a legjobb szándék is tragédiához vezet, úgy, ahogyan az ebben a regényben is történik.

Emlékszem, már késő éjjel volt, amikor befejeztem a könyvet, és csak zokogtam hosszú percekig. Aztán még napokig, sőt hetekig velem maradt Szőcs Iza és édesanyja története.

Az az érzésem, hogy Lenke és családja is még sokáig velem maradnak.

Szabó Magda prózája megráz, elvarázsol, felkavar és egy életen át elkísér, ha hagyod, hogy megérintsen.